A községünk Bogát harkáról kapta a nevét. A fejedelem hatalmát a X. században azok a gyepvasat feldolgozó kohásztelepek alapozták meg, amelyeket az elmúlt évtizedben tártak fel a régészek. A területet és a környéken található pusztákat 1083-95 táján Szent László király a Szentmártoni apátságnak adta, majd 1229-ben a Székesfehérvári káptalan birtoka lett.

A középkorban Alsóbogát nagy falu volt, mintegy 20 hektárnyi területen lelhetők fel az ebből az időből származó cserepek. A község a pannonhalmi apátsághoz tartozott, majd a török időkben elnéptelenedett. A jobbágytelkes gazdák művelte Alsó- és Felsőbogát urai a későbbiekben folyamatosan változtak. A Lengyel, a Boronkay, a Festetics, majd a Zichy családé lett. A környéket végül az Inkeyek birtokolták az 1945-ös földosztásig.

1947-48-ban állami gazdaság szerveződött a majorok területén, a falu központtá vált, jelentős volt a fejlesztés, a munka lehetősége idevonzotta a környékbelieket. A mezőgazdaság fejlődése a hetvenes évek végéig töretlen volt, ekkor áthelyezték a központot Öreglakra. A létfeltételek ettől kezdve folyamatosan romlottak, az elmúlt évekig.

Alsóbogát közigazgatásilag Somogyjádhoz tartozott, a rendszerváltozáskor 1990-től azonban Edde község településrészeként működött, majd az 1994. évi választásoktól önálló községként, önálló önkormányzattal működik. Körjegyzőséget Somogyjáddal és Eddével társulásos formában tartanak fent, Somogyjád központtal.

Hagyományként a szájról-szájra terjedő mesék, mondák, balladák és cselédtörténetek maradtak fenn. Ilyen Juhász András balladája, amely szerint a kanász állatai elbitangoltak és az osztopáni bíró elvette őket, ezért a jó kanász betyárnak állt. Az öreg Inkey báróról és a tavakba fúlt szerencsétlenekről még ma is keringenek a legendák.

A nyolcvanas évek nagyarányú elköltözési hulláma mára már lelassult, sőt enyhe emelkedést mutat a lélekszám terén.

A gazdasági központ áthelyezése, majd a gazdaság teljes kivonulása a községből azt vonta maga után, hogy a tehetősebbek elhagyták a falut a jobb megélhetés reményében. Az itt maradók egy része bízik abban, hogy a turisztikailag kitűnő adottságokkal rendelkező községben van remény a felemelkedésre, a többségnek azonban nincs módja a változtatásra. A 90-es évek közepén a külföldiek megjelenésével (német, osztrák, holland állampolgárok, 14 család) ismét nőtt valamelyest az elvándorlás, hisz az ingatlanárak emelkedésével lehetőség nyílt az elköltözni szándékozóknak a változtatás lehetőségére.