Hetes község a Dél-Dunántúlon, Somogy megyében a Balaton és a Dráva ölelésében helyezkedik el.

A megyét északon Veszprém, északkeleten Fejér, keleten Tolna, délkeleten Baranya megye, délen Horvátország, nyugaton pedig Zala megye határolja.

Hetes Kaposvártól északnyugatra, 12 kilométerre fekszik. Közúti összeköttetése Kaposvár, Marcali és Somogysárd felé van. 1997-ben kezdték el Hetest Kaposmérővel összekötő 3,6 kilométeres út építését.

Hetes elnevezése a hét számnévből, illetve az azt felvevő 'hetes szolgáltató' nevéből ered. Lakói udvari szolgálatot teljesítettek, szabad gazdák voltak. A települést 1237-ben templomos helyként említi először Jakab somogyi főesperes. 1263-ban IV. Béla I. Osl nembeli Herbordnak adományozta. Az Országház előcsarnokában függő térkép már kettős karikával jelezte Hetest, 1490-ben mezőváros volt. A 15. században Mátyás király fiának, Corvin Jánosnak adta, akkor kaphatott a falu vásárjogot is.

A hódoltság alatt és utána is szünetelt a vásártartás, egészen 1847-ig. Az 1563. évi török kincstári adóív 40 hetesi házat említ. A pannonhalmi dézsmaváltság jegyzéke szerint 1660-ban Csobánc várához tartozott. A 18. században a Jankovich család birtokolta, tőlük vásárolta meg gróf Somssich Pongrác 1842-ben. A 20. század elején 1100-an laktak a községben. 1944 végén a Kaposvár-Fonyód vasútállomástól keletre fekvő szomszédos községekben telepítették ki a falu lakóit.

1945-ben mintegy 1200 hold szántót osztottak ki a helybelieknek, és 186-an kaptak 800 négyszögöles házhelyet. Az első termelőszövetkezeti csoport 1952-ben alakult, a Vikár Béla Mgtsz 1959 decemberében jött létre. A község 1969-ben Csombárd, Hetes és Juta közös tanácsának székhelye lett. A rendszerváltás után alakult körjegyzőségből 1990-ben vált ki Juta.