A XIV. században Szent György tiszteletére épült a templom.

Igal már a XIII. században lakott település volt. Egy adománylevélen alapuló feltevés szerint V. István király megengedte, hogy Mózes nádor Igal- pusztát a Margit-szigeti apácáknak ajándékozza. A XIV. században Szent György tiszteletére templomot építettek itt. A XV. században a ferencesek kis remeteházáról és a Szent Szűz tiszteletére emelt kis templomáról vannak adatok.
A török hódoltság idején Igalban állandó plébános nem volt.
A törökök távozása után állították helyre az igali plébániát. Az első plébános Pongrácz Ádám volt 1693-ban. A kuruc-labanc háború idején Igal elpusztult, a templom is leégett.
A lakosság életben maradt része elmenekült és csak később tért vissza. Ők emelték a romokból a mai Kálváriát. Hamarosan ideiglenes kis templomot is építettek Szent Márton tiszteletére. Majd 1750-ben gróf Batthyány Károly kegyurasága alatt és Péntek Ádám (1742-1768) plébánossága idején épült a mai, barokk stílusú templom. Feltehetően a régi templom egyes részeit (szentély?) felhasználták, de a középkori, gótikus stílusú ablakokból már nem maradt semmi.  A mai templom 38m x 14m nagyságú, tornya 43m magas. A csak néhány évvel korábbi Andocsi templomhoz külsejében nagyon hasonlít.
A 13 regiszteres orgona Ország Sándor budapesti orgonaépítő műhelyében készült 1883-ban. Berendezéséből művészileg kiemelkedő a faragott főoltár és a vele azonos stílusú szószék és szobrai.
A főoltár képe ismeretlen szerzőtől származik. Középponti alakja Szent Anna, a mai templom védőszentje, mellette férje, Szent Joachim és leányuk, a kis Szűz Mária látható. Művészi szempontból jelentős még a régi templomból megmaradt Szent Márton kép. Mindkét képet, valamint az 1908-ban szecessziós stílusban készült templombelsőt Bécsi János és Pintér Attila restaurátorok újították fel az OMF irányítása mellett 1975-76-ban. Ekkor lett kialakítva az új liturgikus tér is a szembemiséző oltárral, felolvasó állvánnyal, székekkel és gyertyatartókkal együtt.

Igal már a XIII. században lakott település volt. Egy adománylevélen alapuló feltevés szerint V. István király megengedte, hogy Mózes nádor Igal- pusztát a Margit-szigeti apácáknak ajándékozza. A XIV. században Szent György tiszteletére templomot építettek itt. A XV. században a ferencesek kis remeteházáról és a Szent Szűz tiszteletére emelt kis templomáról vannak adatok.

A török hódoltság idején Igalban állandó plébános nem volt.

A törökök távozása után állították helyre az igali plébániát. Az első plébános Pongrácz Ádám volt 1693-ban. A kuruc-labanc háború idején Igal elpusztult, a templom is leégett.

A lakosság életben maradt része elmenekült és csak később tért vissza. Ők emelték a romokból a mai Kálváriát. Hamarosan ideiglenes kis templomot is építettek Szent Márton tiszteletére. Majd 1750-ben gróf Batthyány Károly kegyurasága alatt és Péntek Ádám (1742-1768) plébánossága idején épült a mai, barokk stílusú templom. Feltehetően a régi templom egyes részeit (szentély?) felhasználták, de a középkori, gótikus stílusú ablakokból már nem maradt semmi.  A mai templom 38m x 14m nagyságú, tornya 43m magas. A csak néhány évvel korábbi Andocsi templomhoz külsejében nagyon hasonlít.

A 13 regiszteres orgona Ország Sándor budapesti orgonaépítő műhelyében készült 1883-ban. Berendezéséből művészileg kiemelkedő a faragott főoltár és a vele azonos stílusú szószék és szobrai.

A főoltár képe ismeretlen szerzőtől származik. Középponti alakja Szent Anna, a mai templom védőszentje, mellette férje, Szent Joachim és leányuk, a kis Szűz Mária látható. Művészi szempontból jelentős még a régi templomból megmaradt Szent Márton kép. Mindkét képet, valamint az 1908-ban szecessziós stílusban készült templombelsőt Bécsi János és Pintér Attila restaurátorok újították fel az OMF irányítása mellett 1975-76-ban. Ekkor lett kialakítva az új liturgikus tér is a szembemiséző oltárral, felolvasó állvánnyal, székekkel és gyertyatartókkal együtt.