Kaposvár és Fonyód között félúton, Somogy szívében fekszik Osztopán. A dimbes-dombos táj ölelésében meghúzódó 860 lelkes falu a kanyargós főutcájáról ismert.

A település már a honfoglalás korában létezett.1957-ben Pusztai Rezső a téglagyár területén XI-XIII.századi sírokat tárt fel.Pusztai szerint ezekhez a különböző korú temetőkhöz tartozhattak a nagyjából a Vár, illetőleg a Váralja részen általa is megfigyelt telepnyomok. Ez pedig azt jelenti, hogy a honfoglalástól kezdve a késő középkorig bezárólag itt élhetett egy vezető réteg, a terület mindenkori tulajdonosa, illetőleg annak családja.

Nevét 1229-ben mint Oztupan említette először oklevél  a székesfehérvári káptalan birtokaként.

1284-ben Erzsébet idősb királyné adományozza IV.(Kun) László király Theodóm nevű jegyzőjének és öccsének.Az oklevélben Ztupán néven említik.

1317-ben a Gutkeled nemzetségbeli Amadé fia, I. Miklós, a Felső-Lendvai család őse nyerte adományként Károly Róbert királytól.

1333 és 1334-ben a pápai tizedjegyzék szerint  negyven-negyven  kis  denárt fizet pápai  tized  fejében.Papja  Domokos.

1417-ben az Osztopáni Perneszy család szerzett egyes részeire új adományt Zsigmond királytól.

1439-ben Albert király nemesi címert adományoz az Osztopáni Perneszy családnak.

1478-ban osztopáni Perneszy Pál fiai, Zsigmond és Imre, 1512-ben Perneszy Imre fiai: Miklós, Pál és István volt Osztopán birtokosai.

1536-os adólajstrom szerint Zewld (Zőld) Péter, Perneszy Imre, Perneszy István özvegye, Egyed és a Zalay család volt a földesura.

1540-es években a Perneszy család Dél-Somogyi birtokaira menekül a török elől.Ekkor Magyar Bálint hódoltatta a Perneszy család birtokait is. Különösen azokat, amelyek Fonyód vonzáskörzetében, így Osztopán és környékén, valamint Északkelet-Somogyban helyezkedtek el. Éppen ezért a család nevét adó Perneszre éppen úgy rátette a kezét, mint az előnevet adó Osztopánra.

Perneszyek és Lengyel Gáspár fiai viszont úgy érezték, hogy Magyar Bálint őket minden vagyonukból kiforgatta. A két család ezért elhatározta, hogy Magyart a vármegye ítélőszéke elé állítják, ami meg is történt.Végül Somogy vármegye és a tóti Lengyel Gáspár fiainak panasza az országgyűlésig jutott el, ahol törvénycikkelyt hoztak Magyar Bálint ellen.

De somogyi birtokaikba csak a török kiűzése után kerültek vissza. Osztopánban a 17. század végétől, fele-fele részben a Tóti Lengyel családdal lettek újra birtokosok.A Tóti Lengyelek az Osztopáni Zöld családdal voltak rokonságban. Utóbbi család kihalása után a Lengyelek szerezték meg az osztopáni birtokaikat.

Perneszy család birtokai a 17. században már nem gyarapodtak tovább, hanem az 1665-1678-as évek közötti birtokeladások révén gyors fogyásnak indultak.Zsigmond némi pénzért lemondott az atyja által eladott birtokrészek visszavásárlási jogáról és ezzel részéről nem birtokgyarapítás, hanem a birtokrészeinek lassú elkótyavetyélésére került sor.

A Tallián család Tallián Gergely(második felesége, osztopáni Perneszy Anna Julianna), majd fia Tallián Ádám révén tudatos birtokszerzési politikát folytatott.

1726-ban és 1733-ban a Lengyel és a Perneszy családok birtoka. 1757-ben felerészben a Perneszy családé,felerészben Gaál Gáboré.

A XIX. század első felében a Tallián, Siklósy, a gróf Forgách, az Illés, a Jeszenszky és a Bottka családok voltak a földesurai.

1900-as évek elejénTallián Andornak és Siklósy Gyulának van itt nagyobb birtoka.

1932-ben 3799 katasztrális holdnyi határából 1100 hold a Tallián család birtokában volt. Az összterületnek 2886 holdján szántóföld terült el; 180 hold rét, 303 hold legelő, 111 hold erdő és 80 hold szőlő volt. Egy asztalos, egy ács, két bognár, egy borbély, egy cement- és mészkereskedő, három cipész, egy géplakatos, két hentes és mészáros, egy kádár, két kovács, két szabó látta el az ipari szolgáltatásokat. Itt három kocsma és három fűszer- és vegyeskereskedés is működött. Elemi iskolája és óvodája szintén volt.

Az 1940-es években közigazgatási besorolása szerint kisközségnek számított, de vasútállomással,

autóbuszmegállóval, posta-, távbeszélő- és távírdahivatallal rendelkezett. Ekkor még a lengyeltóti járáshoz tartozott. 1944. december 3-án szabadult fel.

A település 1977-ben veszítette el korábbi közigazgatási önállóságát, amikor Somogyjádhoz központosították. Érthető, ha a rendszerváltás idején legfontosabb törekvése épp ennek az önállóságnak a visszaszerzése volt.

Ezután az 1990-es években már látható fejlődést tudhattak maguknak: szinte a teljes infrastruktúra kiépült a faluban.